2012. április 26., csütörtök

sz-akad

a szív nem megszakad, csak lelassul.
a pulzus alig talpinthatóvá válik és
a hang szökik el a torokból és
a fény a szemből.
így szakad meg a szív.
csöndben, egyetlen pillantás nélkül.
előbb, mint hogy az első könnycsepp
legördülne az arcon.
előbb, minthogy az agy megértené,
hogy valaminek vége
csak a szív tudja,
de inkább szakad.

2012. április 20., péntek

Párbeszédek egymás mellett el

Iván: derivál a tárgy
Fruzsi: multiplikál a vágy
Iván: inicializál a rend
Fruzsi: konvergál a csend

2012. április 12., csütörtök

Óriás vagy

Válságból válságba zuhanok.
Óriások dobálnak, tárt karokkal
várva, ordenáré vigyorral arcukon.

Szavakat olvasnak a fejemre.
Mocskolódnak. Te-te-hetsz-ró-la,
te-te-hetsz-ró-la - kántálják.

Aztán te ébresztesz a rémálomból,
maszírozod a hátam - erre kelek.
Csak egy óriásom maradt.

http://www.youtube.com/watch?v=J9HRSDVZZRM&feature=BFa&list=FLTXSX4GZrhYbpn6xC5ah5uw&lf=mh_lolz

2012. április 8., vasárnap

Minek is cím

fájok
mélyen
közben vagyok, élek, nevetek
pogácsát szaggatok
fájok
minden tagom
remegés a szájszélen
pogácsát szaggatok
fájok
mélyen
keserű félmosoly
fájok
mélyen
olyan vagyok, mint
kutya a ketrecben
kísérleteznek rajta másnap
és tudja

http://www.youtube.com/watch?v=1Nm560TaKWM&feature=related

W A N T E D

Ki nézi a blogom az USA-ból? Kérem, dobjon egy mailt a fruitjuice01@gmail.com -ra! Már olyan kíváncsi vagyok! :)

Herczegek, ha letűnnek

Minden változik 12 óránként.
Szirmait hullatja egy virág:

szeretsz, nem szeretsz.
Felpiszkált hegek, üvöltés
gyomorból, torkomon akadt,
elnyelt segélykiáltások.
Héják násztánca a fejek felett.

Minden változik 12 óránként.
Felnézek az égre, két csillag

követ. Szerencsecsillagom
pislákol, a másik meg önhitten
ragyog. Nem mondhatom el
anyámnak, hogy vagyok.
Megszakadna a szíve.

12 óránként változik minden.
Összekavarodtak a dolgok,
nincsen gyeplő a kézben.
Semmit sem találok. Odébb
az ágy, a polcok, a kedvenc
ok. Nem ott van a bejárat,
ahol a kijárat.

2012. április 6., péntek

Pedig nem is

Olyan vagyok, mint egy drága, márkás,
szép ruha, csak éppen kifordítva - ezt
mondta ma az orvosom.
Láttam gólyát rossz helyre fészket
rakni, réti sast fürödni, egy páva szinte
átsétált a lábamon. Láttam lovakat, meg
őzeket, de az őzek nem jönnek oda,
megrettennek és elszaladnak, néha
viszont támadnak. Olyanok, mint én.
Még mindig szednem kell a gyógyszereimet.
Kifordított ruhám zsebeiben kövek;
egyszer majd behajigálom őket a Dunába.
Halakat is nézegettem, főleg egy nagy,
méltósággal haldokló aranyhalat.
Ilyen lehet a szívem.
Ma jó vásárt csináltam: Rizla cigipapírt
vettem hetvenért, pedig a jó dolgokat
nem adják olcsón.
A nagy fejedre gondolok, meredező,
konok homlokodra. Emlékeztetsz
valakire, akit valaha szerettem, csak
neki nem volt szíve.
Olyan vagyok, mint a lovak a vadas-
parkban: ki van írva, hogy harapnak,
pedig nem is.

Még jössz-e

A testeket a nap sugarai fésülik.
Fény-árnyék zebrák, rohanásban.
Összekeverednek a karok, a lábak.
A vágyak a földön két lábon állnak.
Szemet a szemnek, csókolom a szádat.
Csíkpizsamánk a reluxa varrja össze,
Hús a húsba akad, ki tudja, még...