2013. január 31., csütörtök

Mindenki a családját keresi



Sétálunk a lámpafények alatt, ahol a házak mind szépek, amerre mindenki drágább ruhákban jár, és feljebb hordja az orrát. Kis utcák, boltok kirakatai, dísznövények, macskakő. Karon fogva megyünk. Megállunk a Vörösmarty téren, felnézünk a házakra, megpördülünk, és nagy gesztikuláció által kísérve elkiáltjuk magunkat: Che bella, che bella! Tényleg szép. Le a Dunához. Meglátogatjuk a Kis királylányt. Ő mindent tud, mindent lát, de nem adja tovább a titkokat. „Mindenki a családját keresi” – böki ki Zénó. Csak a Kis királylány nem.

2013. január 23., szerda

Összetévesztettelek

hogy gyorsan visszajelöltelek
összekevertelek már mondtam
a kedves kutyás fiúval a borbárból
alaposan összekeverhettelek

állandóan meg akarsz halni
és tessék mióta nem írtál már
látod halott vagy évek óta

olyan vagy mint egy bumeráng
egyre visszatérsz ahányszor eldoblak
kéne adnom neked egy kulcsot
hogy gyorsabban szökj a lakásból

közben forog körbe-körbe
a szörnyeteg a pórázon
ugyanazt a pórázt rágjuk

2013. január 12., szombat

Kisüzemben



Azért vagyok vele, hogy írhassak róla – mondom laza delíriumban a Kisüzem dülöngélő, ám nagyon nehéz és hideg asztalánál. Itt minden asztal ilyen, baszki, vagy én vagyok itt mindig ugyanilyen. Nem tudom. Akkor meg minek? Tudsz te mást is írni – hangzik a válasz. Barátnők. Édes angyalok. Féltő, óvó, gondviselő karjaik körülfonnak és benőnek, mint Csipkerózsikát alvás közben a vadrózsa. Már olyan közel érzem őket, hogy szinte szúrnak, tehát rendelek még egy vodkát. (Moszkovszkaját.) Hetykén felpattanok, szélesen gesztikulálok és mosolygok – valaki mindig beveszi – és határozottan rendelek. Leszegem a fejem, bánatos szemekkel felpillantok a pultosra. Rám néz. Hány ilyen tekintetet láthat naponta? Ezen elmerengek, kicsit sajnálom magam és a pultost is. Megkapom a vodkát, visszafordulok. Nagy mosoly, karlengés, kis riszálás és lehuppanás. Egyből úgy teszek, mintha mi sem történt volna: érinthetetlen vagyok itt a lányok körében, nem értitek? Most nem lehet csak úgy idejönni és kérdezősködni meg jópofizni. Én ÉN vagyok, érthető? Megszerettem – mondom, és megvonom a vállam.

Pont



Bocikámnak foglak nevezni – határozza el. Komolyságnak semmi nyoma, gyorsan pusztul a gondolat, és közben nem tudunk róla, hogy a Duna éppen elsodorja egy bitang nagy kutya tetemét a Radnóti Miklós utca magasságában. Nem megyek többet. Sajnálom. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén. Aha – válaszolom. Mit is mondhatnék, a romlott kisherceg csapkod, kapkod, izzad és liheg, megy valahova, de sosem érkezik meg, néz, de nem lát, nem fáj neki semmi, de azért folyton vérzik. Kopaszon is kócos volna. Mézharmatnak foglak nevezni – arcán őszinte önimádat („zseni vagyok”). Felhúzom a szemöldököm, elfordulok a konyha irányába. Maradjunk a realitásnál. Hajnali két óra van. Ettél már ma? – teszem fel a nap egyetlen praktikus kérdését. Nem nagyon. Persze. Oké, akkor csinálok bundáskenyeret. Almával. Az jó lesz. Nézi, ahogy állok a konyhában, teszek-veszek. El is érzékenyülne, ha tudna. Gyeplő a kézben. Csak a szív nincs a helyén. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén.

2013. január 9., szerda

Néha engedi



Néha engedi, hogy fehér cérnaszálakkal összekössem a szívünket. Néha épp’ hogy áthúzok egy szálat a szívén, máris hátrahőköl, a cérna kicsúszik, elszakad, olyankor jobbára a tűt is elhagyom. Enged - szorít - enged - szorít. Néha a legkülönfélébb helyekre utánam caplat, máskor a legkülönfélébb helyeken tűnik el előlem. Ellök és megölel. Ne legyek az övé és ne legyek másé, én csak úgy legyek, ne rajongjanak körbe, de legyen B tervem szilveszterre, és egyáltalán ne üljenek le másik férfiak az asztalomhoz. Egyszer áthúztam 3 szálat is a szíveinken. Aztán egy csapásra átvágta mindet. Nem kellesz - morogja magában. Aztán mégis, mert sütit sütök, és mert rá mosolygok és hasonlítok, és egyáltalán, olyan biztos vagyok mindenben. Magamban. Nem bírja elviselni, ha nem szeretem. Nem bírja elviselni, ha szeretem. Én csak legyek. Peregjek úgy, mint a homokórában a homok. Arra, amerre fordít. Néha engedi.