Mikor
az ötezrest a kezébe vette, már tudta, hogy elissza mind. Az arcára
volt írva. Szemében fellobbant a kötelező transz lángja. Örült, hogy a
nő előbb elmegy a lakásból, mint ő, pedig mindketten tudták, mi
következik. „Még dolgozom egy keveset és eztán másképp lesz minden.”
Búcsúzóul puszi a szájra, egy másik és még egy. A nő elsietett. Aztán
jöttek a kisboltok, jött a sertéshizlalda, az éjszaka összes alakja,
helyszíne, démona, jöttek a nők és a barátok, a Keret Klub és az utcák.
Teltek az órák ülve, állva, fázva és verejtékezve. Teóriák cserélődtek
és voltak hallgatások, emlékezések, fájdalmak és szellemes mondatok is.
Volt ital, füst, és voltak az utcák és a kisboltok és az utcák. Előbb
sötét lett, majd világos és voltak az utcák szakadatlan. Hajnalban még
látták a háztetők felett röpülni.
2013. február 21., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
