Ablakaim apró résein át
Csöndben szivárog be a magány.
Emlékeim a villanypóznák
Közé sorban kicsipeszelem.
A lemez lejár, nagyot kattan,
Te szuszogsz a szobában halkan,
Arcod-szerű arcok kacsintgatnak
Rám komiszul a szélben.
Hold anyám és tűz apám
Újabb nászát járja, s
Szerelmük gyümölcse: a láva
Komótosan omlik alá
Az alvó falura.
2005.06.28.
2010. december 31., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése