2011. április 2., szombat
Változásról
vak sötétben nem merek megmozdulni. se menni, se moccanni. lefagyva kuksolok. a dolgok változnak, mert a dolgok mindig változnak, mert ez a dolgok törvényszerűsége, ha tetszik, ha nem. megyek az utcámban. behunyom a szemem. egy, kettő. kinyitom. hosszú utca. egy, két, há, négy. kinyitom ismét. az utcám elég egyenes. egy, két há, négy, öt, hat. lehunyt szemmel ötnél már egészen lelassulok, hatnál már nyújtanám a kezem az ismeretlen semmibe. újra, és mégegyszer. hatig jutok. nem elég. egy, két, há... nyolc! a végén megint nyúl vagyok, tehát lassítok, és ettől hirtelen ideges leszek, attól bizonytalan, és kinyitom a szemem. nekiveselkedek. egyenes ez. a talaj sem girbegurba. egy, két, há... tíz! megvan, igen, megvan. lassítottam, de beíveltem. most forr a vérem az ereimben. végül tizenhatig jutottam. nem lassítottam. hazaértem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése