Sétálunk a lámpafények alatt, ahol a házak mind szépek, amerre
mindenki drágább ruhákban jár, és feljebb hordja az orrát. Kis utcák, boltok
kirakatai, dísznövények, macskakő. Karon fogva megyünk. Megállunk a Vörösmarty
téren, felnézünk a házakra, megpördülünk, és nagy gesztikuláció által kísérve elkiáltjuk
magunkat: Che bella, che bella! Tényleg szép. Le a Dunához. Meglátogatjuk a Kis
királylányt. Ő mindent tud, mindent lát, de nem adja tovább a titkokat. „Mindenki
a családját keresi” – böki ki Zénó. Csak a Kis királylány nem.
2013. január 31., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése