2012. augusztus 27., hétfő
Háttal előre
Űzik, vagy magát hajtja.
A föld kipereg a cipőből, ha
kiöntik belőle. Nincs rá idő.
Háttal futni előre nem lehet.
Nem lehet elég sokáig.
2012. augusztus 25., szombat
Háttal futni előre
A föld kipereg a cipőből, ha
kiöntik belőle. Nincs rá idő.
Háttal futni előre nem lehet.
Nem lehet elég sokáig.
2012. augusztus 23., csütörtök
Zóna
kimondott szavak.
Álmunkban mindent
meg lehet oldani.
Milyen jó volna.
A valóság ott kezdődik,
ahol véget ér a komfort zóna.
2012. július 25., szerda
2012. június 25., hétfő
Feldolgozatlan ügy
A vádak kiperegnek
az ujjak közül,
talán ezért lesz túl sós
folyton a leves.
Megütöttél.
Minden összetöpörödött
bennem
ráncos és öreg
sántikáló néni lakik.
Megütöttél.
Két év telt volna el
azóta.
Nnem moccan, nem kiált,
nem sír, csak zsibbad.
2012. május 27., vasárnap
Korányi Mátyás barátomnak
és lógott is már a semmi felett
és nem is igaz ránk
mert megteremtettük a magunk paradicsomát
a kívülállás és a szeretet a kerítése
mindörökké, amen
2012. május 9., szerda
F.R.U.
törzse kettétörik s meghajlanak előtte
könnyen veszi a saját akadályait:
abban botlik meg, amelyikben akar
előtte a fák törzsük kettétörik
könnyen veszi saját akadályait
abban botlik el amiben akar
2012. május 6., vasárnap
Anya
Anya jön-megy, elintézi, megveszi, megvarrja, megjavítja a dolgokat, az életem, azt is, amit nem lehet. Anya küzd a pénzért, otthonért, értem, mindenért, ami a miénk. Anya jó, pénzt ad a kéregetőknek, ruhákat a szomszédnak, reményt ad nekem. Anya fáradt, hosszúak a napok. Anya szomorú, mert én szomorú vagyok, imát mond Sümegen a síroknál és arra tanít engem, hogy legyek jó és erős. Anya néha sír, néha nevetünk, közös nyelv a humorunk. Anya és én. Van saját kisbolygónk. Tiszta és rend van, mert anya azt szereti. Anya néha ideges, kiabálunk. Mindig megbánom. Anya erős, én nem. Ő a nagy és én a kicsi. Néha cserélhetnénk, és akkor ő hajthatná a fejét az én ölembe és az ő szíve pihenhetne a kezemben. Anya nem tud mindent. Nem ért meg. Mások vagyunk, ez így van rendben. Anya támasz. Anya vígasz. Anya az egyetlen, aki velem van. Anya olvas. Anya táncol. Anya kertészkedik. Én nyúlok a dolgokért, amelyeket nem ér el, mert magasan vannak. Ő nyúl értem. Anya a lék a befagyott tavon. Anya a szárny az angyalokon. Egy kicsit én is anya vagyok, de nem egészen.
2012. április 26., csütörtök
sz-akad
a pulzus alig talpinthatóvá válik és
a hang szökik el a torokból és
a fény a szemből.
így szakad meg a szív.
csöndben, egyetlen pillantás nélkül.
előbb, mint hogy az első könnycsepp
legördülne az arcon.
előbb, minthogy az agy megértené,
hogy valaminek vége
csak a szív tudja,
de inkább szakad.
2012. április 20., péntek
Párbeszédek egymás mellett el
Fruzsi: multiplikál a vágy
Iván: inicializál a rend
Fruzsi: konvergál a csend
2012. április 12., csütörtök
Óriás vagy
Óriások dobálnak, tárt karokkal
várva, ordenáré vigyorral arcukon.
Szavakat olvasnak a fejemre.
Mocskolódnak. Te-te-hetsz-ró-la,
te-te-hetsz-ró-la - kántálják.
Aztán te ébresztesz a rémálomból,
maszírozod a hátam - erre kelek.
Csak egy óriásom maradt.
http://www.youtube.com/watch?v=J9HRSDVZZRM&feature=BFa&list=FLTXSX4GZrhYbpn6xC5ah5uw&lf=mh_lolz
2012. április 8., vasárnap
Minek is cím
mélyen
közben vagyok, élek, nevetek
pogácsát szaggatok
fájok
minden tagom
remegés a szájszélen
pogácsát szaggatok
fájok
mélyen
keserű félmosoly
fájok
mélyen
olyan vagyok, mint
kutya a ketrecben
kísérleteznek rajta másnap
és tudja
http://www.youtube.com/watch?v=1Nm560TaKWM&feature=related
W A N T E D
Herczegek, ha letűnnek
Szirmait hullatja egy virág:
szeretsz, nem szeretsz.
Felpiszkált hegek, üvöltés
gyomorból, torkomon akadt,
elnyelt segélykiáltások.
Héják násztánca a fejek felett.
Minden változik 12 óránként.
Felnézek az égre, két csillag
követ. Szerencsecsillagom
pislákol, a másik meg önhitten
ragyog. Nem mondhatom el
anyámnak, hogy vagyok.
Megszakadna a szíve.
12 óránként változik minden.
Összekavarodtak a dolgok,
nincsen gyeplő a kézben.
Semmit sem találok. Odébb
az ágy, a polcok, a kedvenc
ok. Nem ott van a bejárat,
ahol a kijárat.
2012. április 6., péntek
Pedig nem is
Olyan vagyok, mint egy drága, márkás,
szép ruha, csak éppen kifordítva - ezt
mondta ma az orvosom.
Láttam gólyát rossz helyre fészket
rakni, réti sast fürödni, egy páva szinte
átsétált a lábamon. Láttam lovakat, meg
őzeket, de az őzek nem jönnek oda,
megrettennek és elszaladnak, néha
viszont támadnak. Olyanok, mint én.
Még mindig szednem kell a gyógyszereimet.
Kifordított ruhám zsebeiben kövek;
egyszer majd behajigálom őket a Dunába.
Halakat is nézegettem, főleg egy nagy,
méltósággal haldokló aranyhalat.
Ilyen lehet a szívem.
Ma jó vásárt csináltam: Rizla cigipapírt
vettem hetvenért, pedig a jó dolgokat
nem adják olcsón.
A nagy fejedre gondolok, meredező,
konok homlokodra. Emlékeztetsz
valakire, akit valaha szerettem, csak
neki nem volt szíve.
Olyan vagyok, mint a lovak a vadas-
parkban: ki van írva, hogy harapnak,
pedig nem is.
Még jössz-e
Fény-árnyék zebrák, rohanásban.
Összekeverednek a karok, a lábak.
A vágyak a földön két lábon állnak.
Szemet a szemnek, csókolom a szádat.
Csíkpizsamánk a reluxa varrja össze,
Hús a húsba akad, ki tudja, még...
2012. március 23., péntek
Édes
a holmid közt a fürdőszobában.
Sorminta ez, a szerelem harmóniájáé.
Édes ízek a szájban.
2012. március 18., vasárnap
2012. március 16., péntek
Mosolyország
mikor megpillantottam
az első rügyeket a bokrokon.
Mosolyországban tartasz,
dombokra szaladok utánad.
Kislány vagyok újra.
"Olyan szép vagy, mint az a lány,
akire azt mondtad, hogy szép."
Mégsem vagy enyém.
Nem akarom a valóságot
és unom a vadászatot.
Ki támad fel a szeretetemért?
Lassú szívhang
-Most éppen nem.
-Szeretni fogod?
-Nem tudom.
-De akarod szeretni?
-Igen, akarom.
Ültünk és hallgattunk. Egy szív meghasadt ezért, egy másik ugyanakkor valami másért. Valaki másért. Most őrülünk meg, szakadunk szét, szinte hallom, ahogy az odvas fa hasad, eldől, nyekken. Ki-ki valaki másért. Fájó arcok a sötétben. Magam elé meredtem, nem mertem ránézni. Nem is tudtam volna. Sem rá, sem arra a másikra, ha ott lett volna, de nem volt ott, életjelet is aligha adott. Lassú szívhang. Tavasszal telel.
2012. február 28., kedd
Majdnem
Kráterek az arcomon.
Mementói egy kevéssé kellemes időszaknak,
mikor a húrok elszakadtak és vért szívtam
a semmi lógó csöcséből.
Huszonhat éves vagyok, mert esik a hó.
Mindig az a lány maradok, aki
majdnem, de mégsem.
2012. február 20., hétfő
Az abszorpció tüneményei
Jó nagy kristályváza – mondhatnák.
Ha leejtem, ezer, egyforma, szép
szilánkra hullik.
És én sokszor leejtem.
2012. február 16., csütörtök
Ilyen üres?
és a szivaros dobozod sem dobom ki.
Átmentek valamit a vélt valóságnak.
Ha bent nincs semmi, legyen odakint.
2012. január 8., vasárnap
Esni fog
Bedöglött a TV és a mosógép, drágám.
Mondd, szeretsz még egy kicsikét?
Kezed a fejem fölé emeled?
Óvsz-e az esőtől?
Mondtam már, milyen jól nézel ki ma?
Vettem új huzatot az ágyra.
Mondd, tetszem-e?
Drágám, a virágokat meglocsoltad?
Kisujjad utolsó percét egy húsevő
növény emészti.
Hisz tudod, így is szeretlek,
csonkán.
Csókolj még egy kicsikét!
Úgy, szépen, az jó lesz.
Persze, hozok tejet a boltból.
Mondd, szeretsz-e?
Valaki ás a kertben.
Drágám, alábecsüllek?
Találgatok. 8 betű, lefelé.
Veri az eső a teraszköveket.
Jobb szemével rámkacsint
a kakukkos óra.
Lassan lesétál a falról.
Mondd, nem láttad a kulcsaim?
Nem túráztatom magam.
Drágám, lejt a domboldal.
Nem dolgozol mostanában
kicsit sokat?
Egy tál sültkrumplit dobtam
ma ki a kukába.
Drágám, mondd, a párna közös-e?
2011. december 29., csütörtök
Egyenruhában
Hogy az idő múlik, jaj,
egyre több emléktől búcsúzol,
és a melltartók pántját is
egyre följebb kell húzni.
Még így is utánad fordulnak.
Tisztul a kép, maszatolnád.
Hányhatod a kereszteket.
Mire észbe kapsz, az idő
kiszáll a címedre, egyenruhában.
Szedegetheted róla a szöszöket.
2011. december 27., kedd
Lemész a tóhoz
Hát persze, várták a kislányok a fonyódi vonatot.
Kislányok szoknyában, vonaton kutyafuttában.
Milyen szép is a május.
2011. december 20., kedd
-
férficombok közé fúrom a fejem
hátha akkor nem látlak
de ott vagy mindenütt
a csapokból kénes, húgyszagú
szerelem csorog
és te nem vagy sehol
aztán jössz, "kicsi butám"
a karodba veszel
és esik az eső
és zúgnak a harangok
és kilöksz az utcára
a harangok kussolnak
mocskos lé mindehol
a buszra várok
nem vagy sehol
káromkodnék
ott vagy mindenütt
2011. december 17., szombat
Csoda
kopogott az eső az ablakon, az ereszeken, és akkor megkondult egy harang, a belvárosban
Szeretem az esőt. Az emberek behúzzák a nyakukat, fintorognak és panaszkodnak, hogy na tessék, már megint esik. Én szeretem. Elmossa a rosszat, élteti a jót.Belvárosi kis utca, kis házak, kis remények. Késő délután van. Alkonyi fények a tetők között. Ketten vagyunk. Öleljük egymást, egymásba bújunk, állva, ülve, fekve. Máskor nem kenyerem a testi közelség.
Rég nem láttam. Pontosan tudom a napját, mióta. Akkor még elég volt a farmerkabát.
Ismerős érintések. Lebegés. Angyalok kötényén ringok, jobbra biztos a göncöl világít, balra a Hold. Nem láthatom, mert felhők foglalják az eget és szüntelen szórják ránk az élet cseppjeit. Csak öleljük egymást. Összeér az arcunk, cicázunk, aztán homlokok feszülnek egymásnak. Nyugvópontot találunk egymás koponyáján. Halkan veszem a levegőt, nehogy ellibbenjen a pillanat. Az eső megállás nélkül kopog az ablakon, az ereszeken, a tető cserepein.
Aztán hason fekszem. Ő mellettem gubbaszt. A víz kopog, sistereg, ömlik. Talán a csönd nem is csönd, az eső zaja az igazi csönd, a sokat ígérő zaj a valódi süketség; ilyenkor az ember ráébred, hogy azért van az életben olyan, ami biztos. Percek múlnak, az idő telik. Tudom, mert megtanultam, de nem tudom, mennyi, nem érzékelem az időt, a teret is aligha. Csak heverek a hasamon, arcomon finom mosoly.
És akkor megkondul a belvárosi kis templom harangja. Messzi, mély, megnyugtató, szaggatott kongás keveredik az eső folytonos zörejébe. "Most tökéletes" - mondatja velem valami mélyen lakozó erő, nincs fék a számon. Megsimítja a hátam. "Akkor jó" - mondja. Úgy látszik, ha ketten vagyunk, kijár a csoda.
2011. december 10., szombat
pinaszüret
Miért van folyton pinaszüret?
Még nem értem meg.
Még nem értem meg.
2011. november 25., péntek
Panír
És akkor megijedtél, mint egy rántotthús.
Pedig lassacskán megszokom a testedet.
Nem játszom jól tükröm-tükrömöt.
De tudom, hogy így is szeretsz.
2011. november 9., szerda
2011. október 29., szombat
2011. október 9., vasárnap
2011. október 2., vasárnap
2011. október 1., szombat
Semmit sem
Az erekben.
A cinkosságban.
Az elunásban.
A mindigben.
A nem fontosban.
Hogy ő sem.
2011. szeptember 24., szombat
A nemboldog
a nőd a városban, ember; de
ne aggódj, nem boldog.
Téged vár.
A szerelmei sem boldogok.
Ők is téged várnak.
2011. szeptember 21., szerda
2011. augusztus 19., péntek
hegyek
2011. július 23., szombat
vagy nem #3
"Leszel még sokminden" - mondja. Nem látom az arcát. "Ami csak lehetsz, én is ezen leszek, neked."
Jó lenne emlékezni a szorongásmentes valóságra. Nem is emlékezni, inkább tudni, milyen. Felismerni itt és most. Nem emlékszem rá. Nem rémlik belőle semmi.
"Az állandóság már vállalás" - mondja. Az asztalon a műanyag oroszlán vádlón bámul rám szúrós szemekkel. Jól van, hát jól van, leszek olyan bátor, mint egy műanyag oroszlán.
Eszembe jutott egy táncpartnerem, akiben őserő lakik, és akivel olyan boldog érzés táncolni, és egy másik, egy eredendően jó, egy finom mozgású. Szeretek velük mozogni.
Két kisvérkörünk, két nagyvérkörünk van, de most minden egy. Most hozzám ér: vagy a talpamhoz, vagy a könyököm hajlatához, vagy a nyakamhoz.
Sosem kényelmesedhetsz el. Mindig ott kell lenni, élelmesnek lenni, hogy mindig jobb legyen, és ne legyen rosszabb, mert ha nem jobb, abba bele sem lehet gondolni, mert akkor a nincs jön. És ha a nincs jön, és markolod a semmit, akkor elmegy az idő. Elmegy az élet.
vagy nem #2
A házimunka untat. Sosem köt le. Még egy tojásrántottát is elrontok. Az akkurátus, apró munkákat egyszerűen hibásan végzem el. Unom, és kész. Évek óta nem főzök. Csak állni a tűzhely mellett, és várni, hogy végre történjen valami. Na, én ezt amúgyis eleget várom.
Lassú, nagy, nehéz ölelések. Irányít. Csendesen teszi. Álmomban óriás férfi-karjaival óvón terelget. Az enyémek eltörpülnek az övéi mellett. Hátradőlök. Ott van.
Akárhányszor szeletelek valamit, szinte mindig elvágom az ujjam.Vagy megégetem magam a sütővel. Dadogok a szakácskönyvet olvasva. Ha mostam, megráz a mosógép kábelében elbújó kóboráram. Egyszer felrobbant az orrom előtt a mosógép, rögtön utána a tévé.
Nagy, nehéz ölelések. Szorítás és sóhaj. Mozdulatlanság. Lassú, súlyos mozdulatok, de csak ha már elfáradtunk az előző pózban. Némaság. Mély, komótos lélegzetek. Hőség van. Némán tűrjük magunkat és az időt.
Felrobbantak a tárgyak a lakásban. Ne pánikolj. Ne pánikolj! Pánikolok.
2011. július 20., szerda
vagy nem
Közel jön. Szőrös a mellkasa, és le van barnulva. Közel hajol vele, miközben szeret. Közel, mert akkor a lelkünk is közel ér. Szeretem ezért. Fekete.
Fekszik a kádban. Nagyokat sóhajt. Tetszik neki a sóhajok suttogása. Be van állva. A valóságot kenőkéssel szétkenték az orra előtt. Kinyitja a szemét. Meglátja a csempén a koszcsíkokat. Az agyára megy. Elnéz inkább. Pánikká gomolyog az elméjében a rengeteg rossz gondolat, amit a cigaretta füstje fölkavart. Nyomaszó, gnóm vicsor az egész, nagy a tumultus a fejében, visítana legszívesebben. Belül visít is.
Kicsit elemelkedik tőlem. Belejön. Mintha nyögne is. Nyögök. Hát persze, hogy nyögök. Akarom is, meg nem is. Jó lenne idő. Több idő.
Még egy csempét sem tud lemosni rendesen, gondolja. Mit vár? Mi lesz? Mit vár magától? Önsajnál. Minden nap egy keveset. Az a sok kicsi időközben ordenáré naggyá nőtte ki magát. Nézi a csempét. Eldönti, hogy ha kimászik a kádból, felírja ezt is a "to do" listájára, a többi tennivaló közé, hétvégére. Mire kiszáll, elfelejti.
Abbahaja. Basszus, abbahagyja. Éppen most. Döntött. Valakinek döntenie is kell kettőnk között. Döntött, és hálát adok az égnek, hogy így.
2011. július 12., kedd
Duda Attila emlékére
csótány a lábam alatt,
nem lépek rá,
szólok hozzá,
mivel más már nem maradt.
Depresszió!
(Duda Attila ezekilencszázvalahányból)
2011. július 2., szombat
pedig nincs idő
öregszem. abból jöttem rá, hogy régen a pasijaim borotváltak voltak. most szakállasak. azóta más nem nagyon változott. még mindig nagyon rosszul főzök például.
2011. április 16., szombat
2011. április 2., szombat
Változásról
2011. január 13., csütörtök
J.A. Strauss örök
Trükkös cigim ég
Alattam a föld, felettem az ég
Arcom mosolyra fakasztva
Pompásan illek a tavaszba
Strauss J.A.
2011. január 7., péntek
2011. január 5., szerda
2011-re
Keretek közé zárva
Fingszagú a város
Vicsorgó öreglányok
Szegény milliomosok
Rendes csibészek
Nyílegyenes hullámvasút
Nincstelen az élet.
2011. január 4., kedd
Tavaszra
Zápor vagyok
Gyönyörű szép kislány vagyok
Szélcsend vagyok
Vihar vagyok
Elrepülő léggömb vagyok
Villám vagyok
Napfény vagyok
Egyszerűen minden vagyok
2011. január 1., szombat
2010. december 31., péntek
(Játék)
Lila a csütörtök,
Füstbe vész a péntek,
Szombaton üvöltök.
A vasárnapot
Meghagyom neked,
Kedvesem,
De a méregzöld
Hétfőt el nem kergethetem.
A kedd cseresznyefa-pipa
Barna, szerdán
Csütörtököt mondok,
Karon fognak gonosz koboldok.
2005.06.28.
Éjjel a teraszon (Daninak)
Csöndben szivárog be a magány.
Emlékeim a villanypóznák
Közé sorban kicsipeszelem.
A lemez lejár, nagyot kattan,
Te szuszogsz a szobában halkan,
Arcod-szerű arcok kacsintgatnak
Rám komiszul a szélben.
Hold anyám és tűz apám
Újabb nászát járja, s
Szerelmük gyümölcse: a láva
Komótosan omlik alá
Az alvó falura.
2005.06.28.
Áron bejön a városba
Áron bejön a városba.
Celofánpapírba gyömöszölt igazság,
Szemétkosárba veled!
Gonosz, ottromba bohócok,
Áron bejön a városba.
Szerelem féktelen szájkosárban,
Feketén parázslik a magány.
Elnyúlnak a napok, éjszakák,
Áron bejön a városba.
Inak feszülnek a sötétben
Földemen a félelem az úr.
2006.03.15.
2010. május 20., csütörtök
2010. január 12., kedd
2009. október 20., kedd
2009. szeptember 19., szombat
Még néhány perc, és vége van a nyárnak
De már nem sokáig
Az ősz első szellentése
Megül a kanyarokban
Még néhány perc
És vége van a nyárnak
2009. szeptember 15., kedd
kéz és lábtörést
aztán az érintés, a szex, aztán a
megszokások, aztán a zárt karok, aztán
2009. február 15., vasárnap
2009. február 10., kedd
2009. január 31., szombat
Rozmán Balázsnak
Rémálmok hercege,
Bennünket akarnak,
Rémálmok hercege,
Rettenet a hajnal,
Rémálmok hercege,
Marcangol az öntudat.
2008. december 6., szombat
2008. december 2., kedd
S.C.J.
Te lángolsz bennem.
Égő vesszőparipádon
Vágtatsz szűntelen.
Ürülékben kotorászol.
Sárga szörnyetegek
Nyújtogatják nyelvüket,
Véglények vad orgiája,
Mi lesz velem?
2008. november 18., kedd
2008. november 13., csütörtök
2008. szeptember 24., szerda
2008. szeptember 8., hétfő
2008. szeptember 1., hétfő
agykatapult, szélcsend
agykatapult, szélcsend
szétszórt gumicukor a földön
hullahoppkarikák
2008. augusztus 25., hétfő
2008. augusztus 13., szerda
2008. július 29., kedd
mindig szentimentális leszek a Káliban
A copfomba denevér akadt
Teltkarcsú szőlőszemek a fürtön
A bazaltorgonák ordítanak.
2008. július 24., csütörtök
2008. július 23., szerda
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel. A
hideg apránként
oson be a városba,
az utcádba, a ka-
bátod alá. Meddő
bénaság ül a szívekre.
A remények szerte
szállnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Meddő bénaság ül
minden lényre.
Korán sötétedik,
későn alszol el és
a sötéttel ébredsz.
A remények szerte
szállnak. Így
adunk helyet az
instant halálnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Hol vannak már a
remények? A Balaton
jege alatt vidám
hullák. A tudatot
becsomagolták.
Hogy milyen volt?
Nem tudod már.
2008. július 22., kedd
2008. július 20., vasárnap
2008. július 19., szombat
2008. július 15., kedd
USE UNUSEDSzínvonalas magyar divatélet, egyes számú lecke
Használj használatlant! Tűzlépcső, tetőtér, elektropop, iskolaköpenybe bújtatott szamuráj lányok, vagyis USE UNUSED 2007 tavaszi/nyári kollekció bemutató. Aki kimaradt, valóban lemaradt. Íme, itt van egy kis korrepetálás.











