2012. augusztus 27., hétfő

Háttal előre

Háttal futni előre.
Űzik, vagy magát hajtja.
A föld kipereg a cipőből, ha
kiöntik belőle. Nincs rá idő.
Háttal futni előre nem lehet.
Nem lehet elég sokáig.

2012. augusztus 25., szombat

Háttal futni előre

Űzik, vagy magát űzi.
A föld kipereg a cipőből, ha
kiöntik belőle. Nincs rá idő.

Háttal futni előre nem lehet.
Nem lehet elég sokáig.

2012. augusztus 23., csütörtök

Hogy hányszor gondoltam vissza magam?
Pedig minden meghaladt már mindent.
Én, te, amik lehetnénk és lehettünk volna.
A borítékról leázott a címzett és a bélyeg.

Zóna


Zóna

Hajszálak a pengén:
kimondott szavak.
Álmunkban mindent
meg lehet oldani.
Milyen jó volna.
A valóság ott kezdődik,
ahol véget ér a komfort zóna.

2012. július 25., szerda

Két és fél éve azt sem tudtam, milyen az, ha az embernek jó napja van. Nem volt. Ki sem láttam a magam által gerjesztett és bevonzott problémákból. Két és fél év kőkemény önismereti és világ-ismereti tréning után azt mondom, hogy szinte alig van rossz napom, tudom, mit miért csinálok, nagyjából tisztában vagyok az érzéseimmel, és még ha nem is tudom, merre tart az életem (hisz bármi megeshet), megtanultam é l n i. Megtanultam, hogy merjek változtatni, kilépni dolgokból, éppen gyakorlom, hogyan álljak ki magamért - lehetőleg úgy, hogy másokat ne bántsak meg. Köszönet mindenkinek, aki ennek részese volt, főleg anyának, de azt hiszem, ezt igazából magamnak köszönhetem.

2012. június 25., hétfő

Feldolgozatlan ügy


Megütöttél.
A vádak kiperegnek
az ujjak közül,

talán ezért lesz túl sós
folyton a leves.

Megütöttél.
Minden összetöpörödött
bennem
ráncos és öreg
sántikáló néni lakik.

Megütöttél.
Két év telt volna el
azóta.
Nnem moccan, nem kiált,
nem sír, csak zsibbad.

2012. május 27., vasárnap

Korányi Mátyás barátomnak

Istenbe már mindenki kapaszkodott
és lógott is már a semmi felett
és nem is igaz ránk
mert megteremtettük a magunk paradicsomát
a kívülállás és a szeretet a kerítése
mindörökké, amen

2012. május 9., szerda

F.R.U.

nem érzi a fájdalmat, mikor a fák
törzse kettétörik s meghajlanak előtte
könnyen veszi a saját akadályait:
abban botlik meg, amelyikben akar

Szőke Imre reflexió:

nem érez fájdalmat mikor meghajlanak
előtte a fák törzsük kettétörik
könnyen veszi saját akadályait
abban botlik el amiben akar

2012. május 6., vasárnap

Anya

Anya jön-megy, elintézi, megveszi, megvarrja, megjavítja a dolgokat, az életem, azt is, amit nem lehet. Anya küzd a pénzért, otthonért, értem, mindenért, ami a miénk. Anya jó, pénzt ad a kéregetőknek, ruhákat a szomszédnak, reményt ad nekem. Anya fáradt, hosszúak a napok. Anya szomorú, mert én szomorú vagyok, imát mond Sümegen a síroknál és arra tanít engem, hogy legyek jó és erős. Anya néha sír, néha nevetünk, közös nyelv a humorunk. Anya és én. Van saját kisbolygónk. Tiszta és rend van, mert anya azt szereti. Anya néha ideges, kiabálunk. Mindig megbánom. Anya erős, én nem. Ő a nagy és én a kicsi. Néha cserélhetnénk, és akkor ő hajthatná a fejét az én ölembe és az ő szíve pihenhetne a kezemben. Anya nem tud mindent. Nem ért meg. Mások vagyunk, ez így van rendben. Anya támasz. Anya vígasz. Anya az egyetlen, aki velem van. Anya olvas. Anya táncol. Anya kertészkedik. Én nyúlok a dolgokért, amelyeket nem ér el, mert magasan vannak. Ő nyúl értem. Anya a lék a befagyott tavon. Anya a szárny az angyalokon. Egy kicsit én is anya vagyok, de nem egészen.
 

2012. április 26., csütörtök

sz-akad

a szív nem megszakad, csak lelassul.
a pulzus alig talpinthatóvá válik és
a hang szökik el a torokból és
a fény a szemből.
így szakad meg a szív.
csöndben, egyetlen pillantás nélkül.
előbb, mint hogy az első könnycsepp
legördülne az arcon.
előbb, minthogy az agy megértené,
hogy valaminek vége
csak a szív tudja,
de inkább szakad.

2012. április 20., péntek

Párbeszédek egymás mellett el

Iván: derivál a tárgy
Fruzsi: multiplikál a vágy
Iván: inicializál a rend
Fruzsi: konvergál a csend

2012. április 12., csütörtök

Óriás vagy

Válságból válságba zuhanok.
Óriások dobálnak, tárt karokkal
várva, ordenáré vigyorral arcukon.

Szavakat olvasnak a fejemre.
Mocskolódnak. Te-te-hetsz-ró-la,
te-te-hetsz-ró-la - kántálják.

Aztán te ébresztesz a rémálomból,
maszírozod a hátam - erre kelek.
Csak egy óriásom maradt.

http://www.youtube.com/watch?v=J9HRSDVZZRM&feature=BFa&list=FLTXSX4GZrhYbpn6xC5ah5uw&lf=mh_lolz

2012. április 8., vasárnap

Minek is cím

fájok
mélyen
közben vagyok, élek, nevetek
pogácsát szaggatok
fájok
minden tagom
remegés a szájszélen
pogácsát szaggatok
fájok
mélyen
keserű félmosoly
fájok
mélyen
olyan vagyok, mint
kutya a ketrecben
kísérleteznek rajta másnap
és tudja

http://www.youtube.com/watch?v=1Nm560TaKWM&feature=related

W A N T E D

Ki nézi a blogom az USA-ból? Kérem, dobjon egy mailt a fruitjuice01@gmail.com -ra! Már olyan kíváncsi vagyok! :)

Herczegek, ha letűnnek

Minden változik 12 óránként.
Szirmait hullatja egy virág:

szeretsz, nem szeretsz.
Felpiszkált hegek, üvöltés
gyomorból, torkomon akadt,
elnyelt segélykiáltások.
Héják násztánca a fejek felett.

Minden változik 12 óránként.
Felnézek az égre, két csillag

követ. Szerencsecsillagom
pislákol, a másik meg önhitten
ragyog. Nem mondhatom el
anyámnak, hogy vagyok.
Megszakadna a szíve.

12 óránként változik minden.
Összekavarodtak a dolgok,
nincsen gyeplő a kézben.
Semmit sem találok. Odébb
az ágy, a polcok, a kedvenc
ok. Nem ott van a bejárat,
ahol a kijárat.

2012. április 6., péntek

Pedig nem is

Olyan vagyok, mint egy drága, márkás,
szép ruha, csak éppen kifordítva - ezt
mondta ma az orvosom.
Láttam gólyát rossz helyre fészket
rakni, réti sast fürödni, egy páva szinte
átsétált a lábamon. Láttam lovakat, meg
őzeket, de az őzek nem jönnek oda,
megrettennek és elszaladnak, néha
viszont támadnak. Olyanok, mint én.
Még mindig szednem kell a gyógyszereimet.
Kifordított ruhám zsebeiben kövek;
egyszer majd behajigálom őket a Dunába.
Halakat is nézegettem, főleg egy nagy,
méltósággal haldokló aranyhalat.
Ilyen lehet a szívem.
Ma jó vásárt csináltam: Rizla cigipapírt
vettem hetvenért, pedig a jó dolgokat
nem adják olcsón.
A nagy fejedre gondolok, meredező,
konok homlokodra. Emlékeztetsz
valakire, akit valaha szerettem, csak
neki nem volt szíve.
Olyan vagyok, mint a lovak a vadas-
parkban: ki van írva, hogy harapnak,
pedig nem is.

Még jössz-e

A testeket a nap sugarai fésülik.
Fény-árnyék zebrák, rohanásban.
Összekeverednek a karok, a lábak.
A vágyak a földön két lábon állnak.
Szemet a szemnek, csókolom a szádat.
Csíkpizsamánk a reluxa varrja össze,
Hús a húsba akad, ki tudja, még...

2012. március 23., péntek

Édes

Szeretem látni a parfümös üvegeim
a holmid közt a fürdőszobában.
Sorminta ez, a szerelem harmóniájáé.
Édes ízek a szájban.

2012. március 18., vasárnap

5 sor

már nem bízom a tetteidben,
önző ez a huza-vona.
én vagyok a lány,

aki mos,
de nem tereget

2012. március 16., péntek

Mosolyország

Jó, hogy ott voltál velem,
mikor megpillantottam
az első rügyeket a bokrokon.

Mosolyországban tartasz,
dombokra szaladok utánad.
Kislány vagyok újra.

"Olyan szép vagy, mint az a lány,
akire azt mondtad, hogy szép.
"
Mégsem vagy enyém.

Nem akarom a valóságot
és unom a vadászatot.
Ki támad fel a szeretetemért?


Lassú szívhang

-Szereted?
-Most éppen nem.
-Szeretni fogod?
-Nem tudom.
-De akarod szeretni?
-Igen, akarom.
Ültünk és hallgattunk. Egy szív meghasadt ezért, egy másik ugyanakkor valami másért. Valaki másért. Most őrülünk meg, szakadunk szét, szinte hallom, ahogy az odvas fa hasad, eldől, nyekken. Ki-ki valaki másért. Fájó arcok a sötétben. Magam elé meredtem, nem mertem ránézni. Nem is tudtam volna. Sem rá, sem arra a másikra, ha ott lett volna, de nem volt ott, életjelet is aligha adott. Lassú szívhang. Tavasszal telel.

2012. február 28., kedd

Majdnem

Míg tart a tél, csak huszonhat éves vagyok.
Kráterek az arcomon.
Mementói egy kevéssé kellemes időszaknak,
mikor a húrok elszakadtak és vért szívtam

a semmi lógó csöcséből.

Huszonhat éves vagyok, mert esik a hó.

Mindig az a lány maradok, aki
majdnem, de mégsem.

2012. február 20., hétfő

Az abszorpció tüneményei

Olyan, mint a kristály.
Jó nagy kristályváza – mondhatnák.
Ha leejtem, ezer, egyforma, szép
szilánkra hullik.
És én sokszor leejtem.

2012. február 16., csütörtök

Ilyen üres?

Nem mosom ki utánad a kádat,
és a szivaros dobozod sem dobom ki.
Átmentek valamit a vélt valóságnak.
Ha bent nincs semmi, legyen odakint.

2012. január 8., vasárnap

Esni fog

Bedöglött a TV és a mosógép, drágám.
Mondd, szeretsz még egy kicsikét?
Kezed a fejem fölé emeled?
Óvsz-e az esőtől?
Mondtam már, milyen jól nézel ki ma?
Vettem új huzatot az ágyra.
Mondd, tetszem-e?

Drágám, a virágokat meglocsoltad?
Kisujjad utolsó percét egy húsevő
növény emészti.
Hisz tudod, így is szeretlek,
csonkán.
Csókolj még egy kicsikét!
Úgy, szépen, az jó lesz.
Persze, hozok tejet a boltból.
Mondd, szeretsz-e?

Valaki ás a kertben.
Drágám, alábecsüllek?
Találgatok. 8 betű, lefelé.
Veri az eső a teraszköveket.
Jobb szemével rámkacsint
a kakukkos óra.
Lassan lesétál a falról.
Mondd, nem láttad a kulcsaim?

Nem túráztatom magam.
Drágám, lejt a domboldal.
Nem dolgozol mostanában
kicsit sokat?
Egy tál sültkrumplit dobtam
ma ki a kukába.
Drágám, mondd, a párna közös-e?

2011. december 29., csütörtök

Egyenruhában

Hogy az idő múlik, jaj,
egyre több emléktől búcsúzol,
és a melltartók pántját is
egyre följebb kell húzni.

Még így is utánad fordulnak.

Tisztul a kép, maszatolnád.
Hányhatod a kereszteket.
Mire észbe kapsz, az idő
kiszáll a címedre, egyenruhában.
Szedegetheted róla a szöszöket.

2011. december 27., kedd

Lemész a tóhoz

Május.
Hát persze, várták a kislányok a fonyódi vonatot.
Kislányok szoknyában, vonaton kutyafuttában.
Milyen szép is a május.

2011. december 20., kedd

-

férficombok közé fúrom a fejem
hátha akkor nem látlak
de ott vagy mindenütt
a csapokból kénes, húgyszagú
szerelem csorog

és te nem vagy sehol

aztán jössz, "kicsi butám"
a karodba veszel
és esik az eső

és zúgnak a harangok
és kilöksz az utcára
a harangok kussolnak
mocskos lé mindehol
a buszra várok
nem vagy sehol
káromkodnék


ott vagy mindenütt

2011. december 17., szombat

Csoda

kopogott az eső az ablakon, az ereszeken, és akkor megkondult egy harang, a belvárosban
Szeretem az esőt. Az emberek behúzzák a nyakukat, fintorognak és panaszkodnak, hogy na tessék, már megint esik. Én szeretem. Elmossa a rosszat, élteti a jót.
Belvárosi kis utca, kis házak, kis remények. Késő délután van. Alkonyi fények a tetők között. Ketten vagyunk. Öleljük egymást, egymásba bújunk, állva, ülve, fekve. Máskor nem kenyerem a testi közelség.
Rég nem láttam. Pontosan tudom a napját, mióta. Akkor még elég volt a farmerkabát.

Ismerős érintések. Lebegés. Angyalok kötényén ringok, jobbra biztos a göncöl világít, balra a Hold. Nem láthatom, mert felhők foglalják az eget és szüntelen szórják ránk az élet cseppjeit. Csak öleljük egymást. Összeér az arcunk, cicázunk, aztán homlokok feszülnek egymásnak. Nyugvópontot találunk egymás koponyáján. Halkan veszem a levegőt, nehogy ellibbenjen a pillanat. Az eső megállás nélkül kopog az ablakon, az ereszeken, a tető cserepein.
Aztán hason fekszem. Ő mellettem gubbaszt. A víz kopog, sistereg, ömlik. Talán a csönd nem is csönd, az eső zaja az igazi csönd, a sokat ígérő zaj a valódi süketség; ilyenkor az ember ráébred, hogy azért van az életben olyan, ami biztos. Percek múlnak, az idő telik. Tudom, mert megtanultam, de nem tudom, mennyi, nem érzékelem az időt, a teret is aligha. Csak heverek a hasamon, arcomon finom mosoly.
És akkor megkondul a belvárosi kis templom harangja. Messzi, mély, megnyugtató, szaggatott kongás keveredik az eső folytonos zörejébe. "Most tökéletes" - mondatja velem valami mélyen lakozó erő, nincs fék a számon. Megsimítja a hátam. "Akkor jó" - mondja. Úgy látszik, ha ketten vagyunk, kijár a csoda.

2011. december 10., szombat

pinaszüret

Szeretnék már túllépni végre.
Miért van folyton pinaszüret?
Még nem értem meg.
Még nem értem meg.

2011. november 25., péntek

Panír

És akkor megijedtél, mint egy rántotthús.
Pedig lassacskán megszokom a testedet.
Nem játszom jól tükröm-tükrömöt.
De tudom, hogy így is szeretsz.

2011. november 9., szerda

-

Csak megtörtént.
Az alsógatyák tengeréből
előbújt az én.
Felkel és fáj.
Összehasonlít. Téged.

2011. október 29., szombat

2011. október 9., vasárnap

Mostanában

mászom magam után
erőltetett menetben
tornacsuka nélkül
meredek a fal

2011. október 2., vasárnap

egy

egy szakítás, egy temetés és egy gyerekszerelem

2011. október 1., szombat

Semmit sem

Ott volt az inakban.
Az erekben.
A cinkosságban.
Az elunásban.
A mindigben.
A nem fontosban.

Hogy ő sem.

2011. szeptember 24., szombat

A nemboldog

Többekkel is randevúzni látták
a nőd a városban, ember; de
ne aggódj, nem boldog.
Téged vár.
A szerelmei sem boldogok.
Ők is téged várnak.

2011. augusztus 19., péntek

hegyek

mondogatja, hogy szeret. én már nem tudom úgy az arcába vágni. régen szemrebbenés nélkül. ma már nem megy... idő. itt elfekszik az idő, csupa kitüremkedés a tér, a levegő pofonegyszerű, meleg van vagy hideg, kint vagy bent, lent vagy fent... idő. minden nap kicsit közelebb vagyunk. látom, ahogy oldódik, ahogy végbemegy benne, ahogy a szerelem sűrűsödik, s néha berobban, olyankor órák telnek el... paplanok és párnák... az érzelmek betöltve egy Otto-motorba. de én nem tudok váltani, nem ismerem ezeket a gombokat itt a műszerfalon. én csak vezetni tudok. vezetni, vezetni. én nem vagyok önálló. a velem megtörtént minden nagyobb dolog pasasokhoz köthető. én egyedül nem dobok nagyot... s nem navigálok el a szeretet és a család ösvényein sem. zavarba jövök, ha láthatóan sokan szeretik egymást egyszerre. szavakkal és tettekkel. az én családomra ez nem jellemző. sünök vagyunk. tüskések, kihalófélben... a stressz, a harag, a kiabálás, a hiszti, a nyűgök. vajon családi vonás mind? kárálnak a tyúkok. meleg van. a nap elindult az egyik hegyormot megmászva bebújik a völgybe, s délután majd nekivág a másik hegynek. állok a szerelem nagy úszómedencéjének szélén és nézem a vizét. beugorjak, ne ugorjak?

2011. július 23., szombat

vagy nem #3

Ma a kontakttánc járt a fejemben. Ösztönös mozdulatok. Hogy április elsején a táncteremben lehet bolondozni a többiekkel. Meg lehet őrülni. Lehet csendesedni, támaszkodni és támasztani, megérezni, ráérezni, repülni és mászni, kísérletezni és kíváncsiskodni, határokat feszegetni és szabályok szerint játszani.
"Leszel még sokminden" - mondja. Nem látom az arcát. "Ami csak lehetsz, én is ezen leszek, neked."
Jó lenne emlékezni a szorongásmentes valóságra. Nem is emlékezni, inkább tudni, milyen. Felismerni itt és most. Nem emlékszem rá. Nem rémlik belőle semmi.
"Az állandóság már vállalás" - mondja. Az asztalon a műanyag oroszlán vádlón bámul rám szúrós szemekkel. Jól van, hát jól van, leszek olyan bátor, mint egy műanyag oroszlán.
Eszembe jutott egy táncpartnerem, akiben őserő lakik, és akivel olyan boldog érzés táncolni, és egy másik, egy eredendően jó, egy finom mozgású. Szeretek velük mozogni.
Két kisvérkörünk, két nagyvérkörünk van, de most minden egy. Most hozzám ér: vagy a talpamhoz, vagy a könyököm hajlatához, vagy a nyakamhoz.
Sosem kényelmesedhetsz el. Mindig ott kell lenni, élelmesnek lenni, hogy mindig jobb legyen, és ne legyen rosszabb, mert ha nem jobb, abba bele sem lehet gondolni, mert akkor a nincs jön. És ha a nincs jön, és markolod a semmit, akkor elmegy az idő. Elmegy az élet.

vagy nem #2

Ő kontrollál mindent és mindig azt akarja, hogy nekem jó legyen. Ő az én Holt-tengerem. Felszínen tart.
A házimunka untat. Sosem köt le. Még egy tojásrántottát is elrontok. Az akkurátus, apró munkákat egyszerűen hibásan végzem el. Unom, és kész. Évek óta nem főzök. Csak állni a tűzhely mellett, és várni, hogy végre történjen valami. Na, én ezt amúgyis eleget várom.
Lassú, nagy, nehéz ölelések. Irányít. Csendesen teszi. Álmomban óriás férfi-karjaival óvón terelget. Az enyémek eltörpülnek az övéi mellett. Hátradőlök. Ott van.
Akárhányszor szeletelek valamit, szinte mindig elvágom az ujjam.Vagy megégetem magam a sütővel. Dadogok a szakácskönyvet olvasva. Ha mostam, megráz a mosógép kábelében elbújó kóboráram. Egyszer felrobbant az orrom előtt a mosógép, rögtön utána a tévé.
Nagy, nehéz ölelések. Szorítás és sóhaj. Mozdulatlanság. Lassú, súlyos mozdulatok, de csak ha már elfáradtunk az előző pózban. Némaság. Mély, komótos lélegzetek. Hőség van. Némán tűrjük magunkat és az időt.
Felrobbantak a tárgyak a lakásban. Ne pánikolj. Ne pánikolj! Pánikolok.

2011. július 20., szerda

vagy nem

Fekszik a kádban. Élvezi, hogy a füle a víz alatt van. Hallgatja a zúgást. A száján vesz nagynak induló lélegzeteket. Az agya. Úgy érzi, folyamatosan erőszakolják a tudatát. Pedig ő bassza az agyát.
Közel jön. Szőrös a mellkasa, és le van barnulva. Közel hajol vele, miközben szeret. Közel, mert akkor a lelkünk is közel ér. Szeretem ezért. Fekete.
Fekszik a kádban. Nagyokat sóhajt. Tetszik neki a sóhajok suttogása. Be van állva. A valóságot kenőkéssel szétkenték az orra előtt. Kinyitja a szemét. Meglátja a csempén a koszcsíkokat. Az agyára megy. Elnéz inkább. Pánikká gomolyog az elméjében a rengeteg rossz gondolat, amit a cigaretta füstje fölkavart. Nyomaszó, gnóm vicsor az egész, nagy a tumultus a fejében, visítana legszívesebben. Belül visít is.
Kicsit elemelkedik tőlem. Belejön. Mintha nyögne is. Nyögök. Hát persze, hogy nyögök. Akarom is, meg nem is. Jó lenne idő. Több idő.
Még egy csempét sem tud lemosni rendesen, gondolja. Mit vár? Mi lesz? Mit vár magától? Önsajnál. Minden nap egy keveset. Az a sok kicsi időközben ordenáré naggyá nőtte ki magát. Nézi a csempét. Eldönti, hogy ha kimászik a kádból, felírja ezt is a "to do" listájára, a többi tennivaló közé, hétvégére. Mire kiszáll, elfelejti.
Abbahaja. Basszus, abbahagyja. Éppen most. Döntött. Valakinek döntenie is kell kettőnk között. Döntött, és hálát adok az égnek, hogy így.

2011. július 12., kedd

Duda Attila emlékére

Ülök a szobámban búsan,
csótány a lábam alatt,
nem lépek rá,
szólok hozzá,
mivel más már nem maradt.
Depresszió!
(Duda Attila ezekilencszázvalahányból)

2011. július 2., szombat

csomó

A derekamra kötök egy kötelet.
A lelkem van a végén.
Pórázon biztonságos.

pedig nincs idő

öregszem. abból jöttem rá, hogy régen a pasijaim borotváltak voltak. most szakállasak. azóta más nem nagyon változott. még mindig nagyon rosszul főzök például.

2011. április 16., szombat

2011. április 2., szombat

Változásról

vak sötétben nem merek megmozdulni. se menni, se moccanni. lefagyva kuksolok. a dolgok változnak, mert a dolgok mindig változnak, mert ez a dolgok törvényszerűsége, ha tetszik, ha nem. megyek az utcámban. behunyom a szemem. egy, kettő. kinyitom. hosszú utca. egy, két, há, négy. kinyitom ismét. az utcám elég egyenes. egy, két há, négy, öt, hat. lehunyt szemmel ötnél már egészen lelassulok, hatnál már nyújtanám a kezem az ismeretlen semmibe. újra, és mégegyszer. hatig jutok. nem elég. egy, két, há... nyolc! a végén megint nyúl vagyok, tehát lassítok, és ettől hirtelen ideges leszek, attól bizonytalan, és kinyitom a szemem. nekiveselkedek. egyenes ez. a talaj sem girbegurba. egy, két, há... tíz! megvan, igen, megvan. lassítottam, de beíveltem. most forr a vérem az ereimben. végül tizenhatig jutottam. nem lassítottam. hazaértem.

2011. január 13., csütörtök

J.A. Strauss örök

Trükkös cigim ég
Alattam a föld, felettem az ég
Arcom mosolyra fakasztva
Pompásan illek a tavaszba

Strauss J.A.

2011. január 5., szerda

2011-re

Liberalizmus szigorú
Keretek közé zárva
Fingszagú a város
Vicsorgó öreglányok
Szegény milliomosok
Rendes csibészek
Nyílegyenes hullámvasút
Nincstelen az élet.

2011. január 4., kedd

Tavaszra

Felhő vagyok
Zápor vagyok
Gyönyörű szép kislány vagyok

Szélcsend vagyok
Vihar vagyok
Elrepülő léggömb vagyok

Villám vagyok
Napfény vagyok
Egyszerűen minden vagyok

Pajta Galéria



2011. január 1., szombat

Távoli kürtszó














Ma a nyulak
a mikróhullámokon
ugrálnak.
A szerelem egy
nagy zsák.
Rádhúzzák.
Nem kérted.

2010. december 31., péntek

(Játék)

Karmazsin szín az élet,
Lila a csütörtök,
Füstbe vész a péntek,
Szombaton üvöltök.

A vasárnapot
Meghagyom neked,
Kedvesem,
De a méregzöld
Hétfőt el nem kergethetem.

A kedd cseresznyefa-pipa
Barna, szerdán
Csütörtököt mondok,
Karon fognak gonosz koboldok.

2005.06.28.

öreg tükör



Éjjel a teraszon (Daninak)

Ablakaim apró résein át
Csöndben szivárog be a magány.
Emlékeim a villanypóznák
Közé sorban kicsipeszelem.

A lemez lejár, nagyot kattan,
Te szuszogsz a szobában halkan,
Arcod-szerű arcok kacsintgatnak
Rám komiszul a szélben.

Hold anyám és tűz apám
Újabb nászát járja, s
Szerelmük gyümölcse: a láva
Komótosan omlik alá
Az alvó falura.

2005.06.28.

Áron bejön a városba

Ólomból öntött csókok,
Áron bejön a városba.
Celofánpapírba gyömöszölt igazság,
Szemétkosárba veled!

Gonosz, ottromba bohócok,
Áron bejön a városba.
Szerelem féktelen szájkosárban,
Feketén parázslik a magány.

Elnyúlnak a napok, éjszakák,
Áron bejön a városba.
Inak feszülnek a sötétben
Földemen a félelem az úr.

2006.03.15.

2009. október 20., kedd

Kispajtás

Most nem gondolkodom,
Csak figyellek,
Most én vagyok a keret,
És te a kép.

2009. szeptember 19., szombat

Még néhány perc, és vége van a nyárnak

Még fönt van a nap
De már nem sokáig
Az ősz első szellentése
Megül a kanyarokban
Még néhány perc
És vége van a nyárnak

2009. szeptember 15., kedd

kéz és lábtörést

először a hang hiányzik, aztán a szavak,
aztán az érintés, a szex, aztán a
megszokások, aztán a zárt karok, aztán

2009. február 15., vasárnap

2009. február 10., kedd

2009. január 31., szombat

Rozmán Balázsnak

Mentők rohannak,
Rémálmok hercege,
Bennünket akarnak,
Rémálmok hercege,
Rettenet a hajnal,
Rémálmok hercege,
Marcangol az öntudat.

2008. december 6., szombat

2008. december 2., kedd

S.C.J.

Már nem is pislákolok,
Te lángolsz bennem.
Égő vesszőparipádon
Vágtatsz szűntelen.
Ürülékben kotorászol.
Sárga szörnyetegek
Nyújtogatják nyelvüket,
Véglények vad orgiája,
Mi lesz velem?

2008. november 18., kedd

2008. november 13., csütörtök

Alone apart


Nights alone,
Nights of lies,
Mornings flushed,
Daytime's dead.

2008. szeptember 8., hétfő

2008. szeptember 1., hétfő

agykatapult, szélcsend

felkattintom a Holdat
agykatapult, szélcsend
szétszórt gumicukor a földön
hullahoppkarikák

2008. augusztus 27., szerda

A semmi ködében,
Magány-kabátban;
Szőrén ül meg
Engem a hiány.

2008. augusztus 25., hétfő

2008. augusztus 13., szerda

Te voltál nekem a menedék,
A búvóhely minden elől,
Hát most elmentél és
Itt maradtam, mint egy
Csiga a háza nélkül.

2008. július 29., kedd

mindig szentimentális leszek a Káliban

Fehér bőrönd nekem a nyár
A copfomba denevér akadt
Teltkarcsú szőlőszemek a fürtön
A bazaltorgonák ordítanak.

Káli











2008. július 24., csütörtök





Hideg lepedőn ébredtem
Hátamban matracrugó
És a számban vasfogak

Egy felhőpamacs úszott
El a nyolcadik alatt,
Siklok a semmi hátán

Nem lesz ma premier a
Vágyak színpadán,
Mindig nagyon ügyelek.

2008. július 23., szerda

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel. A
hideg apránként
oson be a városba,
az utcádba, a ka-
bátod alá. Meddő
bénaság ül a szívekre.
A remények szerte
szállnak.

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Meddő bénaság ül
minden lényre.
Korán sötétedik,
későn alszol el és
a sötéttel ébredsz.
A remények szerte
szállnak. Így
adunk helyet az
instant halálnak.

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Hol vannak már a
remények? A Balaton
jege alatt vidám
hullák. A tudatot
becsomagolták.
Hogy milyen volt?
Nem tudod már.

2008. július 20., vasárnap

2008. július 15., kedd

USE UNUSED

Színvonalas magyar divatélet, egyes számú lecke


Használj használatlant! Tűzlépcső, tetőtér, elektropop, iskolaköpenybe bújtatott szamuráj lányok, vagyis USE UNUSED 2007 tavaszi/nyári kollekció bemutató. Aki kimaradt, valóban lemaradt. Íme, itt van egy kis korrepetálás.

Tűzlépcső, libasor, tetőtér, fagerendák, vetítővászon, Yonderboi. Ezek voltak az első benyomásaim a 2007. április 12-én megtartott USE UNUSED divatbemutatóról.
Az új kollekció bemutatójának a Hungária Malomudvar adott otthont, pontosabban egy ipari épület külső tűzlépcsőjén kellett egyesével begyűlnünk a helyszínre.
Már eddig is valami nem hétköznapiban lehetett részünk. Budapest régi ipari negyedében egy ipari épület több száz négyzetméteres tetőterében összegyűlt mindenki, aki kicsit is tisztában van az "ót kotűr" fogalmával.
Külön erre az alkalomra Yonderboi komponált egy szettet, az ő zenéjére vonultak a "megriadt őzike" tekintetű és testű lányok.
A ruhák. Emlékeztek a 70-es, 80-as években született futurisztikus, a távoli és oly’ modern jövőre vonatkozó elképzelésekre? Hát, olyanok voltak. Emellett fölfedeztem néhány kreálmányban általános iskolai köpenyem vonalait. A ruhák a disszonancia harmóniáját teremtették meg a nézők lelkében, ezzel egyben kórképet festve a Világról, vagyis, hogy semmi sem stimmel, és mégis minden összecseng.
Általánosságban elmondható, hogy a ruhák zöme utcán is viselhető, praktikus, különleges, elegáns, és nem csak a vékony lányokon mutat jól!
A USE csapat showroomja (bemutató terme) a Soroksári út 48-as szám alatt áll, itt meg lehet tekinteni kreációikat. A Retrock Deluxe is forgalmaz többek között USE cuccokat, így a vásárló elviselhető áron valóban kreatív, egyedi és elegáns ruhákra tehet szert.

( Mesterházy Fruzsina 2007-04-13 23:43:00 SZÓRAKOZÁS )

Még egy kávét?

Nem is az, csak elegem van a magányból, de nem vagyok kész szerelmesnek lenni. Hát ez van. Olyan, mint hajnalban felébredni, amikor világosodik, hogy akkor most visszaaludj egy órácskára, vagy igyál egy kávét...

2008. július 14., hétfő

Doki

Kaotikus, kegyetlen emlékek ormán,
Koporsód egy-egy szöge mind,
Mint kiskakas a szemétdombon
Kotorászva keresed becsületed.

2008. július 13., vasárnap

Áldatlan állapot
Embersportot űzünk
Álmatlan forgolódom
Világító éjszaka

Neonfény Jézus
Embersportot űzünk
Bűzlik a magány
Gyilkossá válnék

Konzervált érzelmek
Embersportot űzünk
Ki-ha-én-nem mentalitás
Üres mesebeszéd

Káli medence








2008. július 9., szerda