Bocikámnak foglak nevezni – határozza el. Komolyságnak semmi
nyoma, gyorsan pusztul a gondolat, és közben nem tudunk róla, hogy a Duna éppen
elsodorja egy bitang nagy kutya tetemét a Radnóti Miklós utca magasságában. Nem
megyek többet. Sajnálom. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén.
Aha – válaszolom. Mit is mondhatnék, a romlott kisherceg csapkod, kapkod, izzad
és liheg, megy valahova, de sosem érkezik meg, néz, de nem lát, nem fáj neki
semmi, de azért folyton vérzik. Kopaszon is kócos volna. Mézharmatnak foglak
nevezni – arcán őszinte önimádat („zseni vagyok”). Felhúzom a szemöldököm,
elfordulok a konyha irányába. Maradjunk a realitásnál. Hajnali két óra van. Ettél
már ma? – teszem fel a nap egyetlen praktikus kérdését. Nem nagyon. Persze.
Oké, akkor csinálok bundáskenyeret. Almával. Az jó lesz. Nézi, ahogy állok a
konyhában, teszek-veszek. El is érzékenyülne, ha tudna. Gyeplő a kézben. Csak a
szív nincs a helyén. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 12., szombat
2013. január 9., szerda
Néha engedi
2010. december 31., péntek
Áron bejön a városba
Ólomból öntött csókok,
Áron bejön a városba.
Celofánpapírba gyömöszölt igazság,
Szemétkosárba veled!
Gonosz, ottromba bohócok,
Áron bejön a városba.
Szerelem féktelen szájkosárban,
Feketén parázslik a magány.
Elnyúlnak a napok, éjszakák,
Áron bejön a városba.
Inak feszülnek a sötétben
Földemen a félelem az úr.
2006.03.15.
Áron bejön a városba.
Celofánpapírba gyömöszölt igazság,
Szemétkosárba veled!
Gonosz, ottromba bohócok,
Áron bejön a városba.
Szerelem féktelen szájkosárban,
Feketén parázslik a magány.
Elnyúlnak a napok, éjszakák,
Áron bejön a városba.
Inak feszülnek a sötétben
Földemen a félelem az úr.
2006.03.15.
2008. július 23., szerda
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel. A
hideg apránként
oson be a városba,
az utcádba, a ka-
bátod alá. Meddő
bénaság ül a szívekre.
A remények szerte
szállnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Meddő bénaság ül
minden lényre.
Korán sötétedik,
későn alszol el és
a sötéttel ébredsz.
A remények szerte
szállnak. Így
adunk helyet az
instant halálnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Hol vannak már a
remények? A Balaton
jege alatt vidám
hullák. A tudatot
becsomagolták.
Hogy milyen volt?
Nem tudod már.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel. A
hideg apránként
oson be a városba,
az utcádba, a ka-
bátod alá. Meddő
bénaság ül a szívekre.
A remények szerte
szállnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Meddő bénaság ül
minden lényre.
Korán sötétedik,
későn alszol el és
a sötéttel ébredsz.
A remények szerte
szállnak. Így
adunk helyet az
instant halálnak.
November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Hol vannak már a
remények? A Balaton
jege alatt vidám
hullák. A tudatot
becsomagolták.
Hogy milyen volt?
Nem tudod már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
