A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 12., szombat

Pont



Bocikámnak foglak nevezni – határozza el. Komolyságnak semmi nyoma, gyorsan pusztul a gondolat, és közben nem tudunk róla, hogy a Duna éppen elsodorja egy bitang nagy kutya tetemét a Radnóti Miklós utca magasságában. Nem megyek többet. Sajnálom. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén. Aha – válaszolom. Mit is mondhatnék, a romlott kisherceg csapkod, kapkod, izzad és liheg, megy valahova, de sosem érkezik meg, néz, de nem lát, nem fáj neki semmi, de azért folyton vérzik. Kopaszon is kócos volna. Mézharmatnak foglak nevezni – arcán őszinte önimádat („zseni vagyok”). Felhúzom a szemöldököm, elfordulok a konyha irányába. Maradjunk a realitásnál. Hajnali két óra van. Ettél már ma? – teszem fel a nap egyetlen praktikus kérdését. Nem nagyon. Persze. Oké, akkor csinálok bundáskenyeret. Almával. Az jó lesz. Nézi, ahogy állok a konyhában, teszek-veszek. El is érzékenyülne, ha tudna. Gyeplő a kézben. Csak a szív nincs a helyén. Teátrális tagolás, szikár pontok a tőmondatok végén.

2013. január 9., szerda

Néha engedi



Néha engedi, hogy fehér cérnaszálakkal összekössem a szívünket. Néha épp’ hogy áthúzok egy szálat a szívén, máris hátrahőköl, a cérna kicsúszik, elszakad, olyankor jobbára a tűt is elhagyom. Enged - szorít - enged - szorít. Néha a legkülönfélébb helyekre utánam caplat, máskor a legkülönfélébb helyeken tűnik el előlem. Ellök és megölel. Ne legyek az övé és ne legyek másé, én csak úgy legyek, ne rajongjanak körbe, de legyen B tervem szilveszterre, és egyáltalán ne üljenek le másik férfiak az asztalomhoz. Egyszer áthúztam 3 szálat is a szíveinken. Aztán egy csapásra átvágta mindet. Nem kellesz - morogja magában. Aztán mégis, mert sütit sütök, és mert rá mosolygok és hasonlítok, és egyáltalán, olyan biztos vagyok mindenben. Magamban. Nem bírja elviselni, ha nem szeretem. Nem bírja elviselni, ha szeretem. Én csak legyek. Peregjek úgy, mint a homokórában a homok. Arra, amerre fordít. Néha engedi.

2010. december 31., péntek

Áron bejön a városba

Ólomból öntött csókok,
Áron bejön a városba.
Celofánpapírba gyömöszölt igazság,
Szemétkosárba veled!

Gonosz, ottromba bohócok,
Áron bejön a városba.
Szerelem féktelen szájkosárban,
Feketén parázslik a magány.

Elnyúlnak a napok, éjszakák,
Áron bejön a városba.
Inak feszülnek a sötétben
Földemen a félelem az úr.

2006.03.15.

2008. július 23., szerda

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel. A
hideg apránként
oson be a városba,
az utcádba, a ka-
bátod alá. Meddő
bénaság ül a szívekre.
A remények szerte
szállnak.

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Meddő bénaság ül
minden lényre.
Korán sötétedik,
későn alszol el és
a sötéttel ébredsz.
A remények szerte
szállnak. Így
adunk helyet az
instant halálnak.

November.
Didergő legyek hevernek
szerte széjjel.
Hol vannak már a
remények? A Balaton
jege alatt vidám
hullák. A tudatot
becsomagolták.
Hogy milyen volt?
Nem tudod már.